A Bakony földtörténete

    A Bakony kialakulásának meghatározó tényezője a tenger többszöri jelenléte volt, hiszen ezt a területet az évszázmilliók során többször borította a hol mély sós vizű, máskor sekélyebb és édesvízi vagy éppen mocsártenger. A környező vidék tektonikus mozgásai megemelték a medencét, így újból szárazfölddé vált a vidék. A tengerek gyakori és hosszan tartó jelenlétének következménye a vidéket borító üledékes mészkőréteg.
    A tájék földrajzi szempontból fennsík, 150-300 méter tengerszint feletti magasággal. Ebből emelkednek ki az egykori őshegység maradványai az újabb geológiai korok rátelepedett szintjeivel, s érik el a középhegységi magasságot. A hegysorok több medencére, kisebb fennsíkokra tagolják a hegységet. A Bakony 300-700 méter tengerszint feletti magasságú hegyei középhegység nagyságrendűek. Nincsenek magas, sziklás havasai.
    A hegységet keletről a Móri-árok és a Mezőföld, északról a Kisalföld, nyugatról a Zala völgye, délről a Balaton határolja. A Bakony hat, egymástól jól elkülöníthető természetföldrajzi "kistájra" osztható: Északi-Bakony, Déli-Bakony, Balaton-felvidék, Tapolcai-medence. Keszthelyi-hegység, Pannonhalmi-hátság vagy Sokoróalja.
    A Bondoró-hegy a Déli_bakony része, amelyet a devecseri törésvonal, a veszprém-nagyvázsony-diszeli törésvonal és a 84-es főútvonal Balatonedericstől Sümegig terjedő szakasza határolja. Egy keleti dolomithegyvidékre valamint egy részben bazalttakaróval fedett nyugati részre tagolódik. Hegyei 100-200 méterrel alacsonyabbak, mint az Északi-Bakonyban, csupán a Kab-hegy éri el a 600 m-es magasságot.

A Déli-Bakony növényvilága

   A Déli-Bakony növényzete átmenetet képez a Balaton-felvidék és az Észak-Bakony növényzete között. Ezt bizonyítja többek között az őszi csillagvirág (Scilla autumnalis), a henye boroszlán (Daphne cnerorum) és a pilisi bükköny (Vicia sparsiflora) előfordulása. A délnyugati részeken már az Alpok-alja növényföldrajzi hatása is érezhető, amit a szakállas orbáncfű (Hypericum barbatum), a füles hölgymál (Hieracium auricula), a havasaljai aggófű (Senecio ovirensis), a paróka imola (Centaurea pseudophrygia) és a sárgaliliom (Hemerocallis lilo-asphodelus) kab-hegyi megjelenése jelez. A Kab-hegy még egyéb növényritkaságokkal is szolgál.
   A Déli-Bakony erdői főként különböző tölgyes erdőtársulások, de az északi hegyoldalakon a bükk is alkot kiterjedt erdőket. Érdekes - és hazánkban csak a Déli-Bakonyban megfigyelt - jelenség, hogy az inkább hűvösebbet kedvelő bükkösök és a melegkedvelő tölgyesek zónahatára esetenként egészen közel kerül egymáshoz. Képen: őszi csillagvirág
   A Monostorapáti melletti tóban több, hazánkban csak itt előforduló tőzegmohafajt találunk.

A Bakony állatvilága

   A területen élő állatfajok számát 15-20 ezerre becsülik. Itt csupán néhány fajt említünk meg. A réteken, mezőgazdasági területek mentén gyakran találkozni imádkozó sáskával (Mantis religiosa) és olasz sáskával (Calliptamus italicus). Ez utóbbi nagyobb egyedszámban mezőgazdasági kártevőként is felléphet. Poloskák közül a közönségesebb fajokkal biztos találkozunk, mint például a bogyómászó poloska (Dolycoris baccarum), a csíkos pajzsosoloska (Graphosoma italicum) és a verőköltő bodobács (Pyrrhocoris apterus). Kabócák közül említést érdemel az óriás énekeskabóca (Tibicina haematodes). A rovarok közül természetesen a bogarak képviseltetik magukat a legnagyobb egyed és fajszámban. Említést érdemel a havasi cincér (Rosali alpina), a szarvasbogár (Lucanus cervus), a hőscincér (Cerambyx cerdo) és a májusi cserebogár (Melolontha melolontha). A lepkék közül előfordul hazánk legnagyobb faja a nagy pávaszem (Saturnia pyri), valamint számos dekoratív nappali lepke. Kora tavasszal, az első napsütéses meleg napokon a Bakonyban is megjelenő áttelelő fajok közül említést érdemel a nappali pávaszem (Inachis io), az Atalanta-lepke ld. kép (Euvanessa atalanta) és a citromlepke (Gonepteryx rhamni).
    A kétéltűek és hüllők közül a legtöbb hazai faj megtalálható a Bakonyban. A madarak is szép számban képviseltetik magukat. Előfordul hazánk legnagyobb termetű sólyma, a kerecsen (Falco cherrug), valamint a szinte teljesen kipusztult vándorsólyom (Falco subbuteo). Éjszakánként gyakran hallhatjuk a gyöngybagoly (Tyto alba), a macskabagoly (Strix aluco) és az erdei fülesbagoly (Asio otus) huhogását. Emlősök közül megemlítjük az európai sünt (Erinaceus europaeus), a vakondot (Talpa europaea) és a mókust (Sciurus vulgaris), de előfordul a menyét (Mustela nivalis), a borz (Meles meles) és a róka (Vulpes vulpes) is. Vadfajok közül gyakran találkozhatunk mezei nyúllal (Lepus europaeus), fácánnal (Phasianus colchicus) és őzzel (Capreolus capreolus).

A kulcsosház és környékének állatai

   A falu felé vezető út szántóföldekkel határolt részein gyakran láthatunk fácánt, mezei nyulat és őzt. Ha állattal nem is találkozunk, lábnyomukat biztosan láthatjuk. A házban és a házkörnyékén a rágcsálók közül erdei egérrel (Apodemus flavicollis), erdei pocokkal (Clethrionomys glareolus) és nagy pelével (Glis glis) találkozhatunk. Számos pele család él a ház padlásán, sőt az egyik család nyár végén a közös helyiség ablaka és spalettája közé fészkeli be magát. Ilyenkor könnyen megfigyelhetők, de vigyázzunk megfigyelésünkkel ne zavarjuk őket!
    Hajnalonként és kora reggel számos énekesmadarat figyelhetünk meg a ház udvarán. Kétéltűek közül barna varangy, erdei és gyepi béka valamint sárgahasú unkával találkozni gyakrabban. Hüllők közül láthatunk lábatlan gyíkot és vízisiklót, de gyíkfajok is előfordulnak.
    A ház melletti gyepen gyakran repkednek Atalanta-lepkék, nappali pávaszemek, bogáncslepkék (Vanessa cardui) és citromlepkék. A hártyásszárnyúak közül a házfalában lódarazsak (Vespa crabro) a padláson német (Paravespula germanica) és francia darazsak (Polistes gallicus) fészkelnek. Ez utóbbi két faj "közlekedését" a széldeszkák illeszkedésénél jól megfigyelhetjük.